Ehok logo
1097 szeged

Szegedi áthallgatásáról írt az egyik marosvásárhelyi hallgató

Idén azzal a gondolattal kezdtem el az egyetemi évet, hogy bármilyen felkínálkozó lehetőséget, amely az egyetemen adódik, megpróbálok megragadni, hogy minél mélyebben és jobban megismerhessem az egyetememet, a szakmámat, a lehetőségeimet. Egy nap a szokásos hírfolyam- áradatot görgetve egy pályázati lehetőséget kaptam, ami esélyt adott arra, hogy egy hétig szegedi egyetemista lehessek és részese lehessek az ottani diákéletnek. Természetesen önmagamnak tett ígéretemhez híven, kapva-kaptam a lehetőség után és néhány nappal később, örömmel vehettem tudomásul, hogy egy lehetek a résztvevő diákcsapat tagjai közül.

Az előzetes megbeszélések rengeteg újdonságot, élményt ígértek és nem kellett véleményem szerint senkinek sem csalódnia. Az MMDSZ Külügyi bizottsága, valamint a Szegedi Tudományegyetem EHÖK csapata egy színvonalas hetet biztosított az egyetemista hallgatók számára. Meleg és kényelmes szálással, kedves odafigyeléssel és meleg étellel fogadtak minket. A hét elején segítségünkre siettek a szegedi diáktársak, így megismerhettük új környezetünket, az egyetemi karok épületeit, és magát a káprázatos, lassan karácsonyi díszítésbe burkolózó, s így pompáját még inkább kihangsúlyozó Szegedet. A fenséges fogadalmi templomot, a Dómot, amely az orvosi kar egy jó néhány egyszerű és annál fejedelmibb épületével van körülövezve. Lenyűgözött a szegedi belváros polgári épületeinek eredetisége, családias hangulata, és az utcákon sétálgatva nagy örömmel vettem tudomásul, hogy mennyi híres személyiség élt azon utcák épületeinek kicsiny, rendezett szobácskáiban, mint például Babits Mihály és jó néhány Kossuth-díjas színész. Minden második ház műemlékként nyilvántartva őrizte valamely Nagy magyar emlékét. Azon gondolkodtam a napsütéses késő őszi délutáni sétáimon, míg egyetemre vagy valamilyen számunkra szervezett programra siettem, és elhaladtam e házak mellett, hogy mennyi erőt és motivációt tud adni a figyelmes fiatal léleknek az ősök mindegyre fel-feltűnő emléke. Sarkalva arra, hogy Te is hagyj magad után valamit, amire érdemes emlékeznie az utókornak.

Az egyetemi élet felépítettsége, a tanárok pozitív és megnyerő magatartása, a diáktársak nyitottsága meglepett és örömmel töltött el. Egy más fajta rendszernek lehettem részese egy héten keresztül, ami rámutatott arra, hogy mindig merjek kilépni a jól megszokott környezetemből, mert sokszor sokkal többel gazdagodhatok, mint amennyit jelenlegi helyzetem adhatna hozzá személyiségemhez.

A színes programok, széles skálán mozogtak: mozi est, Anna- fürdő, ’20-as éveket megidéző parti, ismerkedő est, kutató munkák ismertetése, hogy csak egy néhányat említsek, mind egy rendkívül mozgalmas és magával ragadó élményáradatot jelentettek, amely még mindig hatással van rám, és amelyet megtörni a hazajövetellel igen nehezemre esett. De az élet már csak ilyen menni kell tovább, vadászni az újabbnál újabb lehetőségekre, megtapasztalni, majd sodródni tovább az élet tengerén új felfedezendő szigetecskék felé.

 

SZTE EHÖK